Arany János - Toldi (részlet) /minden első sor/
Aranyosi Ervin: Elektromos cigi készlet. /minden második sor/
Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Torkod a dohányfüst igencsak kaparja!
Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,
Égés termék okoz, káoszt a velőben.
Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga,
Füstöl, mint a kémény, pedig volna dolga.
Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan,
Kong a pénztárcájuk, de az meg se kottyan.
Ösztövér kutágas, hórihorgas gémmel.
(S mit tesz a dohányzás tüdőmmel, gégémmel?)
Óriás szunyognak képzelné valaki,
Füstjét szívod és Ő erődet szívja ki.
Válunál az ökrök szomjasan delelnek,
Több az eszük nálad, cigizni nem mernek.
De felült Lackó a béresek nyakára,
Abba kéne hagyni, végre valahára!
Egy, csak egy legény van talpon a vidéken,
Ő is füstölt egykor, de leszokott szépen.
Szörnyü vendégoldal reng araszos vállán,
A dohányos meg köhög, s alig áll a lábán.
Széles országútra messze, messze bámul,
Nem tiszta tüdeje, agya füsttől kábul.
Azt hinné az ember: élő tilalomfa,
Tiltás ellenére köp a tilalomra.
Szép öcsém, miért állsz ott a nap tüzében?
Hagyd el a dohányzást, vagy vágjalak képen?
Nyelvel a kuvasz is földre hengeredve,
Tiszta levegőről álmodik, merengve.
Vagy sohasem láttál olyan forgó szelet,
Mely tüdőddel együtt kitépi lelkedet?
És az útat nyalja sebesen haladva,
"Mintha füstokádó nagy kémény szaladna?"
Nem is, nem is azt a forgószelet nézi,
Csak a dohánymentes napokat idézi.
Túl a tornyon, melyet porbul rakott a szél,
Sportos, szebb napokról, vidámságról beszél.
És amint sereg kél szürke por ködéből,
Elektromos cigit vesz ki a zsebéből.
Aztán csak néz, csak néz előre hajolva,
Tálcán kínálja fel, mintha kaja volna.
Szép magyar leventék, aranyos vitézek!
Fontos-e még nektek, rokkant egészségtek.
Merre, meddig mentek? Harcra? Háborúba?
Kezdjünk-e gyűjteni, nektek koszorúra?
Mentek-é tatárra? mentek-é törökre,
Gégerákot kapni a dohánytól örökre?
Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék,
Elektromos cigit nektek is vehetnék!”
Aranyosi Ervin
